A légitársaságok hozzájárulásáról és egyes adótörvények módosításáról szóló 2023. évi LIX. törvény 2024. január 1-jei hatállyal alapvetően változtatja meg a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozások (a továbbiakban: kölcsönbeadók) helyi iparűzési adó fizetési kötelezettségének alapjául szolgálaló adóalap-megosztás rendszerét.
A jelenlegi szabályok és a telephely új fogalma
Több állásfoglalás és ellenőrzési gyakorlat által megerősített rendszer, hogy a munkaerő-kölcsönzésre irányuló szolgáltatás nyújtása során önmagában a munkaerő-kölcsönzés ténye nem hoz létre kölcsönbeadói telephelyet a munkavégzés helyén (azaz a kölcsönvevő székhelyén, telephelyén). Ez a gyakorlatban – egyebek mellett – azt jelenti, hogy amennyiben a kölcsönbeadó a kölcsönvevő telephelyén egyéb tevékenységet nem végez és a munkavégzés helye szerinti településen saját telephelye nincsen, úgy ezen a településen helyi iparűzési adó fizetési kötelezettsége sem keletkezik.
Ezen a gyakorlaton változtat a jogalkotó azzal, hogy 2024. január 1-től módosítja a telephely fogalmát a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben. Ettől az időponttól – a korábbiak mellett – telephelynek minősül „a munka törvénykönyvéről szóló törvény szerinti munkaerő-kölcsönzést végző vállalkozó esetén annak az önkormányzatnak az illetékességi területe, ahol a vállalkozó által kölcsönzött munkavállalók az adóéven belül összesen legalább 21.000 óra időtartamban munkát végeznek”.
Azaz, minden olyan településen telephelye keletkezik a kölcsönbeadónak, ahol évente átlagosan több mint 10 főt foglalkoztat (egy fő foglalkoztatása kb. 2.000-2.100 munkaórát jelent évente.
A változás következményei
A változás következményeként a kölcsönbeadónak az adóalap-megosztás során 2024-es adóévben már a bejegyzett telephelyei, székhelye mellett figyelembe kell vennie minden olyan települést is, ahová összesen több, mint 21.000 óra időtartamban munkavállalót kölcsönöz, vagy kölcsönzött. Ezzel várhatóan lényegesen több település között kell adóalapját megosztania, és mivel a munkaerő-kölcsönzés során a személyi jellegű ráfordítások jellemzően lényegesen meghaladják az eszközértéket, ez alapvetően befolyásolhatja az egyes településekre eső adóalapot és így a fizetendő helyi iparűzési adó összegét is.
