A munka törvénykönyve a határozatlan idejű jogviszonyok esetében a munkavállalói felmondást nem köti indokoláshoz ez azonban nem jelenti azt, hogy a munkavállaló jogosult lenne a rá irányadó felmondási idő letöltése és/vagy írásbeli felmondás nélkül a munkaviszonya megszüntetésére.

A munkavállalói jogellenesség tipikus esete a felmondási idő letöltésének elmulasztása. A munkavállalók ugyanis számos esetben megfeledkeznek arról a tényről, hogy a rájuk irányadó – minimum – 30 napos felmondási idő teljes tartamát kötelesek „ledolgozni”, hiszen munkavállaló felmondás esetén nem beszélhetünk kötelezően járó felmentési időről. Az eltűnő, távollétét nem igazoló munkavállaló magatartása – már az 1992. évi Mt. hatálya alatt is – a munkaviszony jogellenes megszüntetéseként volt értékelhető, a bírói gyakorlat alapján. De mit is jelent ez a hétköznapokban?

A határozatlan idejű jogviszony jogellenes megszüntetése esetén a munkavállalótól a rá, munkavállalói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díj összege követelhető. Ennek meghatározása során figyelemmel kell lenni arra, hogy az Mt. szerinti 30 naptól a felek munkaszerződésben eltérhetnek és akár 6 hónapos felmondási idő kikötésére is sor kerülhet.

Határozott idejű jogviszonyokban a munkavállaló – jogellenesség esetén – a határozott időből még hátralévő időre járó időre számított, de legfeljebb 3 havi távolléti díját tartozik megfizetni. Azaz, amennyiben a munkaviszonyból még 2 hónap van hátra, akkor a munkavállaló 2 havi távolléti díjával felel, abban az esetben pedig, ha több mint 3 hónap van még hátra, akkor 3 havi távolléti díjával, attól függetlenül, hogy 4 hónap, vagy éppen 4 év van még hátra a jogviszonyból.

Az így meghatározott összeg átalánykártérítéséként funkcionál, ugyan annak érvényestéséhez semmiféle kárt, hátrányt bizonyítania a munkáltatónak nem kell. Az ezt meghaladó károkat a munkáltató jogosult – legfeljebb mindösszesen a munkavállaló 12 havi távolléti díja erejéig – érvényesíteni. A gyakorlatban azonban – tekintettel arra, hogy a kár bekövetkezését, összegét és az ok-okozati összefüggést a munkavállaló jogellenes munkaviszony megszüntetésével a munkáltatónak kell bizonyítania – tételes kártérítés megállapítására csak kivételes esetekben kerül sor.

Főszabály szerint a munkáltató kárigényét bírósági úton (munkaügyi perben) érvényesítheti a munkavállalóval szemben, de a mindenkori minimálbér háromszorosáig, azaz jelenleg 502.200 forintig a bírósági út elkerülhető: a munkáltató a kárigényt fizetési felszólítással érvényesítheti. A fizetési felszólítás, ellentmondás esetén szintén perré alakul, annak hiányában azonban arra a bíróságtól végrehajtási záradék kérhető, és ezzel a fizetési felszólítás közvetlenül végrehajthatóvá válik.

Megjegyzendő, hogy a munkavállalói jogellenes munkaviszony megszüntetésének jogkövetkezményei és a munkáltatói azonnali hatályú felmondás egymást kizáró jogintézmények. Azaz, amennyiben a munkáltató a munkavállaló igazolatlan távolléte miatt azonnali hatályú felmondással él, úgy a munkavállalói jogellenes megszüntetés már nem értelmezhető, mert a munkaviszonyt a munkáltató szüntette meg.