Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.) a korábbi szabályozástól eltérően, igen szigorúan korlátozza az adózók rendelkezésére álló mozgásteret a bizonyítékok bemutatásával összefüggésben.
Az Air. alapján „a fellebbezésben és a fellebbezés alapján indult eljárásban – semmisségi okon kívül – nem lehet olyan új tényt állítani, illetve olyan új bizonyítékra hivatkozni, amelyről a fellebbezésre jogosultnak az elsőfokú döntés meghozatala, ellenőrzés esetén az észrevétel benyújtására nyitva álló határidő letelte előtt tudomása volt, azonban a bizonyítékot az adóhatóság felhívása ellenére nem terjesztette elő, a tényre nem hivatkozott.”
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az adóellenőrzés során az észrevételre nyitva álló határidő válik az eljárás legfontosabb pontjává, mert az észrevételben nem hivatkozott tények és bizonyítékok utóbb nem hívhatók fel az eljárásban.
A fenti szabályt ráadásul az adóhatóság meglehetősen szigorúan értelmezi: abban az esetben sem fogadott el a hatóság bizonyítékot, amikor az az adózónak ténylegesen saját példányként nem állt rendelkezésére (az iratot nem őrizte meg), de annak eredeti példányát utóbb, a hatósági eljárás során harmadik személytől be tudta szerezni. Az adózó keresete alapján az ügyben eljáró közigazgatási bíróság pedig kimondta, hogy az adózó csak akkor mutathat be olyan bizonyítékot, amely az észrevételre nyitva álló határidőig nem állt rendelkezésére, ha arra a bizonyítékra tételesen hivatkozott a fenti határidőig. Ez arra az esetre is igaz, ha az adózónak egyébként nincsen arról tudomása, hogy a bizonyíték ténylegesen rendelkezésre áll-e vagy sem. Valamennyi, potenciális bizonyítékot be kell előzetesen, és tételesen jelenteni. Például, az adózónál rendelkezésre nem álló menetlevél, számla egyéb bizonylat csak akkor pótolható, ha az adózó már az észrevételben tételesen megjelöli mely bizonyítékok nem állnak rendelkezésére és azokra hivatkozik, függetlenül attól, hogy egyáltalán azok utóbb beszerezhetőek, vagy pótolhatóak-e vagy sem.
Amennyiben ehhez hozzátesszük, hogy az adóhatósági felhívás nyilvánvalóan nem tételesen, hanem általános jelleggel hívja fel az adózót a bizonyítékok, illetve tények előterjesztésére, úgy rögtön láthatjuk, hogy az adóellenőrzés első pillanatától fogva kiemelt jelentőséget kap az adótanácsadó, adószakértő – és a hatósági határozat esetleges bírósági felülvizsgálata miatt a leendő jogi képviselő – bevonása az eljárásba, hiszen az észrevételre nyitva álló határidőt követően már rendkívül beszűkül (gyakorlatilag jogi érvelésre korlátozódik) az adózók mozgástere.
Ha további kérdése lenne a fentiekkel kapcsolatban, írjon nekünk üzenetet!
